Pula Község Önkormányzata, a Földművelésügyi Minisztérium által meghirdetett, "nemzeti értékek és hungarikumok gyűjtésének, népszerűsítésének, megismertetésének és gondozására" című felhívására pályázatot nyújtott be.
- Pula Község Önkormányzatának Települési Értéktár Bizottságának jegyzőkönyve.
A falu papját 1333-ban említik először. Korai temploma, amely a temető bejáratától délre állt, a török korban elpusztult. 1746-ban a német telepesek költöztek a településre. Szent Vendel tiszteletére szentelt templomát a falu közössége építette 1751 előtt, melynek helye nem ismert. Mai, késő barokk stílusú templomát gróf Eszterházy Károly egri püspök építette, amelyet a kapu feletti zárókövön levő C.C.E.1797 felirat is megörökít.
Terveit Pauly Mihály pápai építőmester készítette.Az egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom elegáns homlokzatának legmeghatározóbb vonása a főpárkány feletti, két kővázával díszített íves oromzat és felette a fejezetes pilaszterekkel tagolt, óraíves, törtvonalú sisakkal koronázott torony. Belső térképezése és berendezése is igényesen kialakított. Kétszakaszos cseh süvegboltozattal fedett hajóban a hevederívek konkáv ívvel előreugró pillérekből indulnak. szószéke sajátos, négyzetes alaprajzú, klasszicizáló késő barokk munka, mellvédjén a magvető ábrázolásával.
A sekrestyeajtó tölgyfából készített, kő tokban elhelyezett eredeti darab. a keresztelőkút vörös márványból készült, fából faragott felső részén Jézus keresztelését ábrázoló szoborcsoport van. Az oltárkép megfestésére a pápai Scweighardt Tóbiás képíró kapott megbízást, a minta a váci templom képe volt. A főoltárkép Borromei Szent Károlyt ábrázolja. Védett műemlék.
Reményi Antal Márkón született 1926. szeptember 17-én. Édesapja Reményi János MÁV üzemi altiszt volt, édesanyja Léber Erzsébet háztartásbeli asszony. Feleségével Molnár Borbálával 4 gyermeket neveltek, közös gyermekük az 1953-ban született Anna, 3 nevelt lányuk Steixner Katalin, Steixner Piroska és Steixner Mária Terézia.
Tanulmányait 1941-től Győrben a Királyi Katolikus Líceum és Tanítóképző Intézetben végezte majd 1945-46-ban a veszprémi angolkisasszonyok Sancta Maria Líceum és Tanítóképzőjében folytatta.
Miután befejezte tanulmányait 1946-48 között Hidegkúton kántor-tanítóként dolgozott és 1947-től népművelési ügyvezető is volt, majd ezután költözött Pulára, ahol 1951-től 1975-ig igazgató-tanító volt a helyi iskolában 1951-től művelődési otthon-igazgató volt egészen 1990-ig. 1975 és 1987 között Nagyvázsonyban is volt művelődési ház-igazgató.
- Javaslat az Értéktárba történő felvételhez
Náczi-hegy
Pula a Rátót nemzetség egyik legkorábbi birtoka 1333-as oklevelekben szerepel először, mint templomos hely. Papjai Mihály, majd Demeter 40 kis dénár pápai tizedet fizettek a veszprémi főesperességhez. Az 1400-as években a Gyulafiak birtoka. A falu határához tartozó Tálod falu első említése 1171-ből való, kolostorát pálosok, majd ferencesek lakták. A törökök előretörése után 1552-től a vidék elnéptelenedett.
Pula újratelepítése 1746 történt, német telepesekkel, akik a nyelvüket a XX. század közepéig őrizték, hagyományaikat, identitásukat máig óvják. A falu határa 1627-től az Esterházyak devecseri uradalmához tartozott.
1811-ben a pulai jobbágyok azzal a kéréssel fordultak földesurukhoz, hogy tegye lehetővé számukra szőlő telepítését. A Fölsőerdő területén a földesúrtól kapott 28 hektáron az erdőt kiirtották és 1812-ben már el is telepítették a szőlővesszőket. 75 parcellát alakítottak ki, területük átlagosan 1 magyar hold (1200 négyszögöl=0,432 hektár) volt. A szőlőhegyet a területet adományozó földesúri család e korban született Ignácz nevű fiú utódjáról Náczihegynek nevezték el. 1817-ben azzal a kéréssel fordultak a földesúrhoz, hogy pincéket építhessenek a hegyen a bor elkészítése és tárolása céljából. Az eredeti pincék formáját még néhány épület őrzi is a hegyen. Külön érdekesség a dézsma pince, ahol a földesúrnak járó borhányadot gyűjtötték be és tárolták évente. A szőlőhegyen a rendet és a működést rendtartás szabályozta, melynek betartására választott tisztségviselők ügyeltek.
Az 1800-as évek végén a filoxéra, 1950-ben a téesz szervezés vetette vissza a szőlőhegy fejlődését. Az 1980-as évektől megélénkült az élet a Náczihegyen. Több elszármazott tért vissza a területet művelni, s a környező és távolabbi városok lakosai közül is sokan szereztek itt birtokot. Mára az egykori szőlőhegyből Pula zártkertje lett. A 28 hektár 3417 m2 zártkerti területen 95 földrészlet van. Az egykori szőlők helyén szántó, gyep, gyümölcsös is található, de még számos szőlőparcella is van. A szőlőhegyen több régi, őshonos gyümölcsfát gondoznak, sőt szaporítanak is.
A Náczihegy 1980-as évektől kezdődő benépesülésével egy új kapcsolatrendszer jött létre a falu lakosai és a szőlőhegy távollakó tulajdonosai között. A falubeliek segítették az idetelepülők beilleszkedését, gyökeret eresztését. Az alkotó lelkületű új szomszédok is hozzájárultak a táj szépítéséhez, a kapcsolatok gazdagításához. Például a szőlőhegyi rendtartás szoborba faragtatásával Szabics Ferenc szentesi fafaragó népművész által. Ignác nap táján, július utolsó szombatján mise van a falu templomában és igényes ünnepség a szőlőhegy bejáratát jelző szent Ignác szobornál. 30 éve folyamatosan megjelenik az Ignác napi ünnepségre a Náczihegyi Tükör-Spiegel, mely nemcsak náczihegyi, de pulai aktualitásokat és történeti, néprajzi visszaemlékezéseket is közöl. Az évente megjelenő periodika szellemiségét a címlapján idézett mondás adja meg: „… minden rendtartásnak feje és fundamentuma az isteni félelem és tisztesség…”, mely az egykori szőlőhegyi rendtartás első mondatából való idézet. Több mint tíz éve a szőlőhegyi tulajdonosok egy részéből alakult civil szervezet a falu másik két civil szervezetével és önkormányzatával közösen is tart rendezvényeket (fotókiállítások, kirándulások, Márton nap).
- Javaslat az Értéktárba történő felvételhez
A földtani bemutatóhelyet, amely a Bakony–Balaton UNESCO Globális Geopark területének egyik vulkáni látványossága is, az EFOP 1.5.2-16. pályázat keretében és finanszírozásával alakította ki szakmai segítséggel 2018 őszén Pula település.
Pula község önkormányzatának, lakosainak, civil szervezeteinek, vállalkozóinak összefogásával, önkéntes munkájuk révén sikerült megvalósítani az ismeretterjesztést és – a természetjárással – az egészség megőrzését egyaránt szolgáló létesítményt. A sok évtizede felhagyott kőfejtő mesterséges fala az eltelt hosszú idő alatt természetes sziklafelületté formálódott. Ez remek lehetőséget biztosított a vulkáni működés helyi földtani emlékeinek bemutatásához. A hajdani bányaudvarból eltávolítottuk a visszahagyott kőtörmeléket, a leomlott földet és a tájidegen akácfákat, de megőriztük a korábban itt megtelepedett cserjéket és a régi fajtájú gyümölcsfákat. A területet parkosítottuk; erdei bútorzat kihelyezésével gyalogos és kerékpáros turista pihenővé alakítottuk.
Kráter kőpark, mint elnevezés a 4,2 millió évvel ezelőtt itt tomboló tűzhányóra utal. Jelenleg az ősi vulkáni tufagyűrű keleti oldalának erősen lepusztult maradványán állunk, amelynek ferdén lerakódott rétegeit a közeli bányafal metszetként tárja elénk. Létrehoztunk egy tematikus kőparkot is, ahol a környékre jellemző vulkáni és üledékes kőzetek nagy tömbös példányai tanulmányozhatók. A kőparkot ünnepélyesen, ám de jelképesen 2019. április 7-én egy napsütéses vasárnap délután adta át a település közel 170 érdeklődő előtt.
- Javaslat az Értéktárba történő felvételhez
Harmath István életútja és munkássága
Harmath István születési név: Háber István
Született: akkor még Zala megyei Pulán 1923.október 19-én
A hat elemi elvégzése után egy év kihagyással tudott beiratkozni a Veszprémi piarista gimnáziumba. cserkésztábori élménye fordította a népi kultúra keresése felé. Tanárai felfigyeltek szorgalmára, ennek eredményeként a püspökségen kapott ,,ingyen kosztot”.
1945 júniusában érettségizett. A szeptemberi iskolakezdés már a pápai tanítóképzőben éri. Különbözeti vizsgák letétele után azonnal ötödéves lett.
1946-ban beiratkozott Budapesten bölcsésznek, magyar német szakra. Másodéves korában harmadik szakként felvette a történelmet.
1950 szeptember 29.-én már a Veszprémi Lovassy László Gimnáziumban tanított.
Tanítás mellett sokat foglalkozott helytörténeti és helyi irodalom anyagának gyűjtésével. Munkatársával közösen jelentették meg 1967-ben a ,,Veszprém Megye Irodalmi hagyományai” szöveg és írói életrajz gyűjteményt.
Tanítványainak nagy szerettel mutatta be szülő faluja és annak környezetében fellelhető szellemi és épített örökségét.
Életét a katedra, a tanítványok, a hagyományok, az irodalom és az emberek szeretete töltötte ki.
Gimnáziumának 275 éves jubileumi évkönyvének egyik fő munkatársa volt. Az évkönyv megjelenését már nem érhette meg.
Temetése 1986 május 18.-án volt a pulai temetőben.
- Javaslat az Értéktárba történő felvételhez