Kérjük óvd te is a természetet és a környezetet és ne szemetelj!
Ha elhoztad magaddal, akkor a csomagolása hazafele is elfér a táskádban! ;)
5. állomás: Dolomitszikla
A kráterfal emléke
A Bakony egyik leggyakoribb alapkőzete a dolomit; ebből állnak az itteni világosszürke sziklafalak is.
A töredezésre hajlamos, kilométernyi vastagságú, rideg kőzet sűrű repedéshálózatában tárolódik napjainkban a hegység karsztvize. Így volt ez több mint 4 millió éve is, amikor a mélyből felnyomuló izzó kőzetolvadék (magma) elérte a dolomitban lévő karsztvizet. A keletkező gőz iszonyatos nyomása felszínre robbantotta a mélység kőzeteit.
A hajdani vulkán délnyugati részén ehhez hasonló dolomit sziklaszirtek alkották a több száz méter mélységű kráter falát.
Az ismétlődő robbanások jókora darabokat szakítottak le belőle, majd az ízzé-porrá zúzódott dolomittörmelék belekeveredett a vulkáni eredetű piroklasztitba.
Az óriás katlan idővel részben feltöltődött a visszahullott és bemosódott kőtörmelékkel. Jóval a tűzhányóműködés befejeződése után a Vázsonyi-séd őse átvéste a kráter peremét és alámosta a dolomit sziklameredélyt. Ez a folyóvízi erózió a jelenkorban is zajlik; a – valószínűleg csak pár száz éve – leomlott kőtömbök az ösvény mentén hevernek. A fagyaprózódás még csak alig kezdte meg rajtuk daraboló munkáját.
Dolomit
Képződése a mészkőéhez nagyon hasonló, a vele rokonságban lévő karbonátos kőzetek egyike. Összetétele CaMg(CO3)2, azaz a mészkőhöz képest felerészben magnézium-karbonátból áll.
Túlnyomórészt tengeri eredetű, de szikes tavakban is képződhet. A „sós” vízben oldott állapotban lévő Mg- és CO3-ionok kicsapódásával jön létre a trópusi száraz éghajlati övezetben, amikor a víz bepárlódik és túl töménnyé válik.
Ilyen körülmények többször is előfordultak a földtörténet során. A Dunántúli-középhegység 220 millió éve még az Egyenlítő közelében helyezkedett el, csak a kőzetlemezek későbbi elsodródása révén került mai helyére. A triász időszak vége felé, a Tethys-óceán sekély (max. néhányszor tíz méter) melléktengerének aljzatán több millió év alatt rakódott le az óriási tömege miatt Fődolomitnak is nevezett kőzet.
Ebből áll a Déli-Alpokban, az olasz/osztrák határon a Dolomitok nevű hegység. Vastagsága ott a 3000 métert is meghaladja.
A tömeges kőzet néha vastagpados:
vagy éppen lemezes finomrétegzettséget mutat:
tükrözve az iszap egykori szakaszos, ritmikus ülepedését a tengerfenéken.
Kisebb mésztartalma miatt a dolomit ugyan nehezebben oldódik a mészkőnél, de azért a Bakonyban számos, főleg kisebb barlang ebben a kőzetben alakult ki. Talán legismertebb közülük - Bakonybél közelében - az Odvaskői-barlang.
A vizek rejtett keveredése
A sziklafal tövében további földtani érdekességek is láthatók: pár deciméteres üregek, járatok mélyednek a szálkőzetbe.
Ezek az egykor – feltehetően néhány ezer éve – itt feltörő karsztforrások emlékei.
A környező magasabb térszínre hulló esők és a hó olvadékvizei elnyelődve, a hegyek belsejében nagyon lassan áramolnak a völgyek, medencék irányába. Ha útjukat nem akadályozza agyagos vagy más vízzáró kőzet, akkor előbb-utóbb a hegyek lábánál bukkannak felszínre, ilyen forrásjáratokon keresztül.
A Vázsonyi-séd medréből elszivárgó patakvíz a völgytalpat kitöltő üledéket is átitatja, majd oldalirányban összekeveredik a hegy belsejéből rejtetten érkező karsztvízzel.
A kétféle származású és éppen ezért különböző kémiai összetételű vizek találkozási zónájában ún. keveredési korrózió játszódik le.
Régi forrásjáratok
Az ily módon, újonnan létrejött, kissé szénsavas víz oldani képes a dolomitban lévő karbonátot. Ennek következtében apró lyukak, járatok alakulnak ki a kőzetben (karsztosodás). Ha kellően hosszú idő áll rendelkezésre, akkor barlang méretű üregek is létrejöhetnek. Az imént vázolt folyamat láthatatlanul jelenleg is zajlik a talpunk alatt néhány méteres mélységben.
A sziklafal lábánál nyíló pici oldásos formák ma már nem aktívak,
mivel a patak bevágódása miatt – a vízzel együtt – a keveredési korrózió zónája is lejjebb szállt. Néhány ezer éve a séd még magasabban folyhatott, így a ma látható karsztos üregek az egykor itt feltörő karsztvíz forrásjáratainak maradványai.
A kőzetfal mentén továbbsétálva, a fák lombkoronája közti réseken a völgy fölé magasodó dolomit sziklabástyát is megpillanthatjuk.
Tetejéről csodálatos kilátás nyílik a pulai kráter környékére és a távolabbi, szintén vulkáni eredetű Kab-hegy csúcsára.
A patakon, majd az országúton is átkelve, a szemben kezdődő földúton kell tovább gyalogolni a következő megállóig.
(Leírást szerkesztette: Futó János)
Túravezetés igényelhető
|